Egy lány, öt csalódás 6/2

VARÁZSLATOS HANGHATÁS

Voices are closed

-Szia – köszönt rám az idegen.
-Hjahjj… - hátráltam, mert megijedtem, de gyorsan rendeztem vonásaimat – Vagyis, sziia! Jessica vagyok. – mosolyogtam.
-Jessy… milyen gyönyörű név, akárcsak az, aki viseli. – bókolt, majd bemutatkozott – Én, pedig Louis… Louis Tomlinson.
-Köszönöm a rózsát - mondtam miközben bámultam a horizonton lemenő nap utolsó sugarait.
-Milye... Jaaa... hogy azt a rózsát, szívesen, elvégre kiérdemelted.
-Mégis mivel? - nevettem bele mondatomba.
-A szépségeddel - mondta egy kacsintás és egy édes mosoly kíséretében.

Hogy ez a fiú, milyen romantikus, amúgy biztos vagyok benne, hogy valójában nem ilyen csak tényleg a szerelem városa bolondítja meg a szerelmes szíveket! Habár, ki tudja. Rákérdezek.

-Mond te mindig ilyen romantikus vagy?
-Csak Párizsban, nem egészen az én asztalom ez a romantika dolog, én inkább élni szeretek és hülyülni. - válaszolta zsebre tett kézzel.

Én meg csak álltam ott bambán és néztem ki a fejemből- TUDTAM - merengésemből egy újabb kérdéssel húzott vissza a valóságba.

-Miért nem alszol ilyen későn?
-Mert nem tudok. - grimaszoltam, amit ő félre is értett, mert rögtön mentegetőzni kezdett.
-Ne hargagudj, hogy felébresztettelek...
-Neeem... nem... dehogy is, csak szimplán nem tudok, lehet túl fáradt vagyok az alváshoz. - nevettem - Viszont te varázslatosan énekelsz!

Tényleg varázslatos volt, az szívem mintha átmelegítette volna hűs testem, a hangjegyek mintha kézzel foghatóak lettek volna. A csendes homályba felbukkant némi fény, mely utat mutat a világosságba. Felszabadultság és az az érzés, hogy éjjel nappal csak tombolni akarsz, vagy épp a szerelmed karjaiban hallgatni a lágy zenét, miközben ő csöndesen suttog a füledbe. Hümm...

-Hát köszönöm... sokat dolgozom rajta. Szívesen eléneklem még egyszer csak neked, csak most, csak ezen a csatornán! - nevetett - Állj hátrébb...- mondta, majd nekifutáshoz készült.
-Héé... Állj! Mire készülsz? - estem egyik kétségből a másikba, mert biztos voltam benne, hogy ennek rossz vége lesz!
-Át megyek hozzád- válaszolta a legnagyobb higgadtsággal, mintha nem is lenne alattunk a 16 méter mélység.
-Te megőrültél?- kiabáltam - Tisztában vagy vele, hogy a 8.-on vagyunk?
-Nem számít, előző életemben Supermen voltam.
-Na persze, kérlek ne csináld! - még láttam ahogy nekifut, de nem akartam látni a végét, úgyhogy a szememet eltakarva izgultam Louis életéért. Már majdnem sírtam.
-Hahó túléltem...- vette le a szememről a kezem.
-Te hülye... - boxoltam bele a mellkasába - Alig 10 perce ismerlek és már is temetésre kényszerítesz? Bolond.
-Nyugii! - mondta, miközben magához húzott és megölelt.

Ahogy ölelt, éreztem a parfümje illatát, ami elegáns ugyanakkor játékos hatás keltett bennem. A karjai erősek és a mellkasán is domborodtak a feszes mellizmok. Jó kiállású fiú volt, talán még a háborúban is megállta volna a helyét! XDDD

-Szóval kezdhetem?- tartotta az orrom elé a papírt.
-Várj - leültem a székre, a lábamat keresztbe téve kihúztam magam, az orromat az égnek szegezve picsagörcsbe állítottam a csukló - így jó lesz? -nevettem.
-Tökéletes Madmaselle - megfogta a kezem letérdelt és kezet csókolt - Minő alkalmatosság, kegyed bőrének banán illata van.(Banános tusfürdő)
-Ohh - afektáltam - talán nem szereti a banánt? - húztam fel a szemöldököm.
-Hogyne szeretném, de most nem e miatt vagyok itt, kérjen meg Madmaselle.

Mit kérjek meg? A kezét? Vagy most mire gondol? Ja leesett... oké.

-Ohh... Mösszjő el dalolná nekem az  imént hallott dalt?
-Örömömre szolgálna a ha velem énekelne.
-Mi?- lepődtem meg szerepemből kiesve - én nem...
-Shhh... - tette számra a kezét - Csak figyelj!

Innentől kezdve órákon keresztül csak énekeltünk, táncoltunk és élveztük egymás társaságát. Nagyon jól éreztem magam, talán ilyen jól meg sosem ez előtt! Mikor már nagyon későre járt, úgy döntöttünk nyugovóra hajtjuk fejünket... Khmm.. Persze külön külön... A Supermen visszarepült saját hajlékába, de mielőtt be ment volna, még átkiáltott hozzám.

-Holnap reggel... illetve ma reggel várlak a kantinban és elviszlek reggelizni!
-Úgy érted... örülnél, ha velem töltenéd a reggelit?
-Igen, igen úgy! -nevetett - Akkor reggel... 7-kor... Jó éjt hercegnő.
-Jó éjt Louis!

Tudtam, hogy még egy darabig, nem fogok tudni elaludni, így hát takaróba burkolózva visszaültem a kerti székre és annyiszor lejátszódtak bennem, a mai jelentek, míg a végén elszunyókáltam. A következtetés, amit a mai napról levontam, csak annyi volt! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ...♥

Egy lány, öt csalódás 6/2

VARÁZSLATOS HANGHATÁS

Mysterious Boy

Következő úti cél Kréta szigete, de úgy döntöttem megállok félúton és eltöltök egy kellemes hetet Párizsban, a szerelem városában. Az a hír járja, hogy ezen a helyen, mármint Franciaországban, még a legdurvább szívek is meglágyulnak. Hihetetlen sok látnivaló van, ahol rengeteg új élményben lehet részesülni. Talán ezért vonz ez a hely? Az élmények miatt? Ki tudja? Na de ez most tökéletesen lényegtelen.

Az első napomat, csak látnivalóknak és a városnak szenteltem. Nagy nehezen ki  is béreltem egy taxit aznapra, de így sem volt könnyű dolgom, mivel egy szót sem tudtam franciául.

-Elnézést…ömm… Möszjő… el szeretnék menni ide… - mutattam a sofőrnek, egy firkát, ami a diadalívet akarta ábrázolni. Ő csak nézett rám nagy boci szemekkel, nem értette, hogy mit akarok.

-Áhh a francba! – mérgelődtem, majd eszembe jutott, hogy nálam van a kisokos kalauzom. Onnan meg tudom mutatni a képet.

Alig fél órába telt, már is ott álltam a diadalív lábánál. Kiszálltam a taxiból, majd előre sétáltam a téren, hogy megfelelő szögből tudjam fényképezni, az építményt. KATT-KATT-KATT, csak úgy pörögtek a képkockák. Elegendő képet csináltam, tehát visszanéztem az imént készítetteket, hogy töröljem a kevésbé jókat. A bagy keresgetések közepette, ráakadtam egy különösképpen ékes darabra, majd felnéztem a kamerámból.

-Hű de gyönyörű!
-Akárcsak te. – szólalt meg egy hang a fülem mellet.

Hirtelen megfordultam, de nem állt ott senki. Fura biztos csak képzelődöm, és a lelkiismeretem válaszolgat. Hahaha. Mikor visszafordultam, egy nálam fél fejjel magasabb fiú állt, egy rózsát nyomott a kezembe, majd rám kacsintott.

-Milyen aranyos ebben a szerelésben – jelentettem ki magamnak, miközben beleszagoltam a vörös rózsa szirmaiba.

A fiún, fehér vászoncipőt, szürke pólót, fekete kantáros (huzentróglis) gatyát viselt, barna haja csinosan oldalra fésülve, arcán aranyos, ugyanakkor sejtelmes mosoly ült. Istenem, de édes, még mindig a hatása alatt voltam, mikor feleszméltem ábrándozásomból a fiú már nem volt sehol.

Fürkésztem a teret, de nem láttam mást, néhány ajándékbódénál és a sok szerelmesen andalgó párocskánál. Egy idő után feladtam a keresést, el is fáradtam így hát leültem a hozzám legközelebb álló padra, rá fél percre megláttam a fiút, amint épp gerléket kerget. Várjunk csak, jobban megnézve a jelenetet, talán nem is hajkurászta őket, hanem inkább a galambok kergették őt. Jót nevettem a látottakon, viszont mikor oda akartam menni hozzá, jött a francia sofőr, hogy eleget időztünk itt, jobb lenne, ha továbbállnánk. (mindezt, Activityzve).

Elindultunk a szálláshelyre, mire odaértünk, addigra már beesteledett. Rendeztem a számlákat, a taxissal és a hotellel is, mire közölték velem, hogy a legfelső emeletem található a Luxus lakosztályom. DEJÓÓ, most mászhatok fel odáig. Repestem az örömtől, mit ne mondjak. Miután nagy nehezen felcammogtam, körül sem néztem a lakosztályba, hanem egyből beálltam a zuhany alá, hogy minél előbb bezuhanhassak a pihe puha ágyba. Miután befeküdtem az előbb említett kényelmes ágyba, nem tudtam elaludni. Órákig forgolódtam, tehát elhatároztam, hogy ma a teraszon töltöm az éjszakát. Ki is mentem a kedvenc bögrém, benne tűzforró csipkebogyó tea társaságában, és helyet foglaltam a kovácsoltvas szép mintázatú széken. A kilátás gyönyörű volt, a horizonton a lenyugvó nap halványan ott derengett még az égbolton, de már a csillagok is megjelentek. A város fényei csak úgy ékeskedtek, de mind közül a velem szembe lévő Eiffel torony ékeskedett. Már majdnem elbóbiskoltam, mikor a mellettem lévő terasz ajtaja kivágódott. Abban a pillanatban a földre zuhantam és belekapaszkodtam a balkon egyik vastagabb oszlopába.

-Ezt nem hiszem el, nem megy ez most nekem. – hallatszott át a teraszról – Hiányzik valami. Valami ami… Áhh… Na még egy próbát.

I won't let these little things 

Slip, out of my mouth, 

But if it's… 

A bögrémet szorongatva hallgattam a sarokba az éneket, ami elképesztően hangzott, nem bírtam ki… annyira kíváncsi voltam ki is ez a dalos pacsirta, hogy átkukucskáltam a perem fölött. Igen csak meglepődtem, hisz ő adta nekem a rózsát a téren. Annyira csábított a dal, hogy hangosan felsóhajtottam.

-Varázslatos hanghatás!

Mihelyst kimondtam, a fiú abbahagyta az éneklést, és felém pillantott, én gyors lehúzódtam és lapultam amennyire csak lehetett. Vártam egy pár percet, mikor ajtócsapódást hallottam, újra felkapaszkodtam a peremre, de ekkor két türkizkékeszöldes szempárral találtam szembe magam.

-Szia – köszönt rám az idegen.

-Hjahjj… - hátráltam, mert megijedtem, de gyorsan rendeztem vonásaimat – Vagyis, sziia! Jessica vagyok. – mosolyogtam.

- Jessy… milyen gyönyörű név, akárcsak az, aki viseli. – bókolt, majd bemutatkozott – Én, pedig Louis… Louis Tomlinson.