Sorry, I hate myself. TcT

Sajnálattal közlöm, hogy a blog bezárt, nem folytatom tovább, idő és ihlet hiányában, azt meg nem szeretném, hogy továbbra is reménykedjetek, mindhiába. Így erre a döntésre jutottam. Köszönöm mindazoknak akik követték az oldit, és kérem bocsánatukat. Bye :( <33 #onedirectionthisisus

Egy lány, öt csalódás 6/3

KARIBI VAKÁCIÓ

in Moonlight

Ahogy haladtunk befelé, a víz egyre hidegebb a zene pedig egyre halkabbá vált. A testünk libabőrrel védekezett a fagy ellen, de nem éreztük a hatását. A mellközéig érő vízhez érve, elengedtem Harryt és hagytam, hogy magához öleljen. Olyan szorosan fogtam amennyire csak tudtam

, éreztem testének kellemes melegét. Egyetlen egy rossz dolog volt abban amit most csinálunk, az hogy nem ellenkeztem. Eddig meg sem tehettem volna az alkohol befolyásától, de a hidegben egyből észhez tértem. Mintha egy nagy zacskó jégkockában ülnék, mikor leég a seggem. Kapaszkodtam belé, akárcsak egy kis makákó.

Annyira tudtam, hogy nem kellett volna eljönnöm ide, most nem lenne lelkiismeret furdalásom. Nem bántam volna meg az egészet. Nem kellene azon rágódnom, hogy hogyan fogom ebből kimagyarázni magam a közeljövőben. Nem bujkálhatok majd előtte mint egy mormota! Szembe kell néznem vele és közöli, hogy ez csak egy "egy éjszakás kaland". Ugyanakkor ráérek ezen holnap gondolkozni, most kiélvezem az elém tárt lehetőségeket.

Erősen fogta a derekamat, mintha meg akarnék szökni előle. Homlokát ráhelyezte az enyémre, elmerültünk egymás szemében, mikor meg akart csókolni, eltoltam magamtól.
- Figyelj... én... - beleharaptam az alsó ajkamba, miközben ő csak egy hümmel jelezte, hogy hallgat. - csak, azt akartam kérdezni, hogy? MILYEN HIDEG A VÍZ? - mutattam két ujjammal a 3cm-t és nevetve menekülni kezdtem előle.
- Hééé...nem is olyan hideg. - Utánam eredt, majd egy ugrással a víz alá terített. A nagy hirtelenségből érkezett támadásban elfelejtettem becsukni a szem, így a víz alatt is jól láttam a hold beszűrődő fényéből.

Nagyon szép volt odalentről az egész, egy lagúnában voltunk, körülöttünk pedig a színpompás korallok díszelegtek, megfordultam és láttam ahogy Harry közelít felém. Mikor megláttam a fiú hatalmas lebegő kinövését elállt a szavam is, elég sokat nyeltem a tengervízből. Köhögve jöttem a vízfelszínre, azt hittem megfulladok. Meghátráltam, majd eltakartam a mellkasom, hogy mégse mutogassam magam, úgy ahogy ő teszi.

- Nem félsz, hogy a nagy... khmm - megköszörültem a torkom - hogy rácuppannak a halak? - mondtam a szerszáma felé mutogatva.
- Miii, honnan láttad a.... - rácsodálkozott a témára - nem számít. Amúgy nem nem félek, valaki másnak tartogatom. - nevetett.
-Ugye ezzel nem rám céloztál? - magam elé kulcsoltam a kezemet és dühös tekintettel fordultam felé, mire ő csak húzogatta a szemöldökét. - Hogy te mekkora paraszt vagy, gyűlöllek. - ordítoztam vele, majd egy hatalmas vizes pofonnal jutalmaztam őt.

Gyors léptekben haladni kezdtem a part felé, de arra a sziklás részre, ahol hagytam ruháimat. Mekkora bunkó, tapló egy ember, semmit nem változott, azt hittem az este megváltozik, hisz eddig annyira édes volt, most meg mindent elrontott, MINDENT. A könnyeim sem tudtak bent maradni ebben a hideg, ők is kikívánkoztak. Tudtam, hogy Harry utánam fog jönni, de ezt jóvá nem teheti. Egy utolsó kurvának néz, aki bármilyen lúzert lecidáz. Sosem fogom ezt megbocsátani neki.

- Várj meg kérlek, hé! Mintha fél órával ezelőtt, azt mondtad volna, hogy szeretsz. - ordította rohamosan felém közeledve.
- Szállj ki az életemből és hagyj végre békén. - sírtam magam elé a szavakat a fejemet rázva.

Gyorsan kiértem a partra, magamra kaptam a ruháimat és szaladni kezdtem. A kapucnis fölsőm, amit eddig a táskámban tartottam, most rákanyarítottam a fejemre, hogy minél kevesebbe lássák a könnyeimet. Nem szerettem, sőt kifejezetten utáltam, ha sírni látnak, mert akkor mindenki jött a hülye kérdésével.
Egy halom ember tolongott a szórakozó hely előtt. Mindenféle fura szerkókban voltak, és a kezükben hatalmas lencsék éktelenkedtek. Mi folyik itt mi történt? Lehet, hogy baleset történt? Odamentem, az egyik férfihoz, aki a szórakozóhely privát részére leselkedett.

- Mi az történt odabent valami? Vagy mi ez a nagy tömeg?
- Semmi, semmi, csak Harry Stylest látták ma este itt egy különleges lánnyal... -eddig rám sem emelte a tekintetét, de mikor meglátott, kidülledt szemekkel, szájtátva kiabált a többieknek. - Meg van, ő az!

Vakuk százait villogtatták a szemembe, én meg csak álltam bambán, nem tudtam hova tenni a dolgot. Riporterek, újságírók minden volt itt. Még szerencse, hogy a kapucni a fejemen van, így nem sokat fognak látni belőlem. Szaladni kezdtem, ahogy csak lábam bírja. Megelőztem a sajtósereget, befordultam az első utcába és hupp. Egy bokorban találtam magam, számon pedig hosszú férfi ujjak pihentek. Sikítani akartam, mert azt hittem emberrablás, de mikor megláttam Harry félmeztelen testét, anyááás. Egy pillanatig elgyengültem, majd eszembe jutott, hogy miért is váltunk szét.

- Na azt már nem, akkor inkább a sajtó. Ha ezzel távol tudom tartani magam tőled, minden pénzt megér. - morogtam neki flegmán, majd elindultam kifelé a bokorból, de ő visszarántott.- Hé, Jessica. Figyelj rám. - hangja most erős és határozott volt - Rettenetesen sajnálom, hogy mindig elrontok mindent. Sajnálom azt is, hogy belekeveredtél ebbe az egészbe, miattam. De én nem vagyok ilyen. Bocsáss meg nekem. - Úgy nézett rám, mint borjú az új kapura. Nem tudtam, mit feleljek, lehet most megbánta, de a következő pillanatban, megint meg fog sérteni és én ez nem akarom.
- Elfogadom a bocsánatkérésedet, de... - egy darabig hezitáltam, nem tudtam eldönteni, vajon mi a helyes döntés - nem szeretnék soha többé találkozni veled. Azt gondolom így lesz a legjobb. - hirtelen nem is tudtam ki ez az ember, valójában nem is ismerem. Ma az újságírók holnap a zsaruk fogják keresni?
- De kérlek, hagy magyarázzam meg - kérlelt összekulcsolt kézzel, már majdnem térdre ereszkedve.
- Nem akarom hallani, nincs szükségem rád, hagyj elmenni. Kérlek! - éreztem hogy a kiejtett szavak véresen felsértették a szívét, de muszáj volt ezt mondanom, hogy ne keressen többé. Odament a bokor széléhez, és felhúzta az egyik ágat, szabad utat adva azzal. Elindultam kifelé, de mielőtt végleg eltűntem volna az utca fényében, visszafordultam és annyit mondtam: - Sajnálom.

Egy lány, öt csalódás 6/3

KARIBI VAKÁCIÓ

Hanging Garden and sex on the Beach!

Ahogy a strand kijárata felé gyorsítottam, Harry utánam jött… Na, ki gondolta volna, hogy nem így lesz…

-Hé, várj kérlek…  - szaladt utánam kiabálva és megragadta a kezem.
-Mégis mire? Egy újabb szemét húzásodra?  - kérdeztem a feltörő könnyeimmel küzdve – Mégis, mi a szart akarsz tőlem? Nem volt még elég?

Harry csak kikerekedett szemekkel bámult, ahogy okkal fortyogok a saját mérgembe. De még véletlenül sem kért volna bocsánatot, amiért ilyen bunkó, tapló volt.
 Annyira rosszul esik, ahogy bánik velem, nem értem mi az oka, hisz még csak nem is ismer engem és mégis van képe így megalázni, kinevetni.
Nem esett köztünk több beszéd, így kirántottam a kezemet a szorító karmai közül és a cuccomat hátrahagyva szaladni kezdtem. Egy rosszul sikerült lépés után elbotlottam és bevághattam a fejem, mert a kép hirtelen elhomályosult aztán sötétség vett körül. Elájultam.

A szobámban ébredtem iszonyatos fejfájással.  Vajon mi történhetett? Az egyik pillanatban még a strandon voltam most pedig… mii?? Mit keresek a szobámban???
Értetlenül álltam a dolgok elébe. Ki kell derítenem mi történt velem.  Bementem a fürdőbe, hogy rendbe tegyem magam, de mikor belenéztem a tükörbe a homlokomat egy hatalmas kötés fedte.

-Na jó, ez már tényleg bizar… -tapogattam meg a kötést, majd leszedtem.

A bal szemem fölött volt egy nagyobb vágás körös-körül véraláfutással ami, rettenetesen sajgott a fájdalomtól.  Lementem a nappaliba, hátha ott találom Drága Nagyikámat, aki elmeséli, hogyan keveredtem haza.
-Nagyii… Nagymama – szaladtam le a lépcsőn.
-Igen kincsem? – mondta, fel sem nézve a rejtvényfejtésből.
-Mi történt velem? Hogyan jöttem haza a strandról?
- Te Drágám, sehogy… Egy barátod hozott a karjai közt, és jajt veszély kelve kiáltozott segítségért. És már jólvagy?
-Persze, csak egy kicsit fáj. –bólintottam – De mit is mondtál? A barátom? – meglepődtem– De hát nekem itt nincs barátom. Nem ismerek itt senkit.
-Pedig eléggé aggódott érted az a kis göndör fiú. Még a telefon számát is itt hagyta, hogy értesítsem, amint felébredsz!
-Micsodaaaaa…  - hatalmas szemekkel bámultam a nagymamámra - ennek elment az esze? Azt hiszi, mert hazahozott és tudja Merlin mit csinál velem míg eszméletlen voltam, attól még nem felejtem el, hogy a strandon megalázott, megcsókolt – elkalandoztam - és rám mert mosolyogni a gyönyörűű gödröcskéivel? – megráztam a fejem: Jaj miket is képzelgek?
-Szép dolog a szerelem kincsen, becsüld meg.
-Ezt te sem gondolod komolyan, hogy én szeressek egy ilyen embert, azt már nem! – felszaladtam a lépcsőn miközben halottam ahogy a nagyin örömittasan nevet, és bosszantott a tudat, hogy neki mindig igaza van.

Eldöntöttem, hogy egy kilo sminkel az arcomon, (hogy eltakarja legalább a mostanra már sárga, zöld, lila foltokban pompázó homlokomat) ma este bulizni fogok. A málhámban találtam egy szórólapot miszerint, ma este a tengerparttal szembe lévő dzsungelben egy hatalmas nagy kertnyitó party lesz. Hát egye fene megnézzük.

Fél 10. Ideje indulni.  Mivel a nagymamám nem igazán szereti, hogy este elmászkálok, mert szerinte a környék veszélyes, így hát az általam elkészített kötél létrán kellet távoznom az ablakomon át. Szerettem ezt a módszert kiskoromban is mindenhová így közlekedtem. Az telihold fényes szörfözések, a hajnali korall-szigetek felfedezése és térképezése. Hümm….

Már 11óra is elmúl, mikor nagy nehezen rátaláltam a függőkertre, pedig csak a part mentén a zenét kellett volna követni, de mivel nekem annyi eszem van, mint egy marék döglött lepkének, taxit béreltem, hogy a hosszabb és drágább úton hozzon el engem erre a partszakaszra.

Felmentem az épületbe, ami egyszerűen csodálatos volt, nyitott helység melynek egyik fele a holdfényes kék tengerre másik fele pedig a sötét dzsungelre nézett. Az kerten belül volt egy alsó rész, ahol  a szerelmesek félrehúzódhattak egy kis bájcsevejre a fönti részen pedig bárpult, DJ és a tánctér. Hihetetlenül jól meg volt csinálva.
Bementem és a kezembe nyomták a Welcome Drinket, ami 1 kör Viagra koktélból állt. Nyamii a kedvencem. És néhány kevert után már elég jól éreztem magam, hogy jól teljen ez az este, amíg bele nem ütköztem a „tengerparti jó pasiba” Harry Stylesba.

-Szia, látom, jobban érzed magad. – mosolygott majd a kezembe nyomott egy Molyirtót! (Mojito cocktail)
-Ami azt illeti, most már nem tudom. – kezdtem flegmázni, de most sokkal jobban éreztem magam, hogy megláttam. Biztos csak az alkohol hatása lehetett. –Köszönöm, hogy haza hoztál… ööö… Vittél… - kevertem a mondatot.
-Nem kell megköszönnöd… Nem hagyhattam, hogy meghallj ott nekem, mert akkor engem visz el a rendőrég, elvégre az én hibámból történt a baleset.
-Igazad van a te hibádból történt, - közelebb hajoltam hozzá és azt súgtam - mert megcsókoltál és összezavarodtam… - hirtelen kicsúszott a lábam alól a talaj.
-Hoppá, hoppá! – kapott a derekam után, hogy megtartson és kivette a kezemből a piát – Ma már nem kellene többet innod… Gyere táncoljunk!

Forgott a világom, de belementem a táncba, ő volt az egyetlen ember, akit valamennyire ismertem, és nem akartam magányosan tölteni az egész estémet. Az R’N’B zene betöltötte az egész partszakaszt, akik nem fértek fel a kertbe azok a parton lötyögtek neonfényű világítókkal a kezükben. Látványnak is jó, volt meg hangulatnak is, már amennyit láttam belőle.
Harry és én voltunk a táncparkett ördögei, Dirty Dancinget megalázó produkciót adtunk elő a közönségnek. Testünk egyként mozgott, a homlokunk összeért, ami minden egyes hullámnál fájdalmat okozott a sebes fejemnek. Mozdulatról-mozdulatra éreztem Harry kidudorodó férfiasságát a combomon és a forró csókjait a nyakamon, kulcscsontomon. Nem löktem el magamtól, mert élveztem és minden egyes tettével közelebb jutott ahhoz, hogy megcsókoljam.

-Csináljunk valami őrültséget? – súgta a fülembe a vágytól felpörögve.
-Igen… - mondtam meggondolatlanul.
-Akkor gyere velem! – kirántott a tömegből, és viharoztunk lefele a lépcsőn egyenesen a parthoz, egy  eldugott kis sziklás részre, ahol meztelenre vetkőztettük egymást és…….(Rossz az, aki rosszra gondol!)
-Harry, én ezt nem akarom! – álltam bátortalanul magam elé tartva kezeimet, hogy eltakarjam intim testrészeimet.
-Már belementél, nincs vissza út! – mondta és megfogta a kezem – Gyere ugorj!

Szót fogattam ráugrottam a hátára és kirohantunk a sziklák mögül egy szál ádámkosztümbe a jól öltözött fiatalok elé!

-BÁNZÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁJ!!!! … SZEX ON THE BEATCH!!! – ordítottuk felváltva és belegázoltunk a holdfény által kékre festett Karib-tengerbe!

Egy lány öt csalódás 6/3

KARIBI VAKÁCÁCIÓ

Perverts on the beach.

Rettenetesen sok idő telt el a franciaországi incidens óta, midőn érzelmek nélkül, durván kiszakítottak Louis karjai közül. Egy szó nélkül áttoloncoltak egy másik országba a nagyim mellé, csak ezért mert lejárt a vízumom. A nagyim a Karib-szigeteken lakik épp ezért még élvezhettem is volna a helyzetet, de még is fájt, hogy semmim nem maradt Louisból, csupán az emlék és a karkötőmön viselt galambos medalion. Ahogy telt-múlt az idő, már Niall sem telefonált annyit, mint régen… Kezdenek elfelejteni az emberek és félek, újra magányos leszek. Hiányzik Louis, akivel még a kapcsolatot sem tudom tartani… megőrülök… Teljesen elvesztem.

A mamám nem tudta tovább nézni a szenvedésemet, így hát rám parancsolt, hogy menjek ki egy kicsit a strandra és élvezzem a nap finom sugarait. Nem volt hozzá kedvem, de hogy megnyugodjon, úgy tettem, ahogy ő mondta…  Lementem hát a strandra ahol több 100 ember szaladgált bikiniben… Egyesen fürödtek, mások homokvárat építettek, de volt, aki frissítővel a kezében nézte a távolban fel-feltűnő szörfösöket. Lepakoltam az egyik szabadon álló napernyő egyik napozó ágyára, és elmentem átöltözni. Épp a melltartómat vettem volna fel, mikor rám nyitott egy srác… semmi bocsánat, vagy valami és gyorsan becsukom az ajtót, hanem még jobban kitárta és a melleim tekintetében tátott szájjal figyelt.

-TAKARODJ INNEN, PERVERZ!! – üvöltöztem és az arcába hajítottam az első dolgot ami a kezem ügyébe akadt!

Nem is lett volna ennyire ciki a dolog, mert baleset volt meg minden, de annál cikisebb volt, mikor észrevettem, hogy véletlenül a tangámat vágtam a fejéhez.

Miután felöltöztem magamat szitkozva kiléptem az öltözőkabinból, majd a helyemre indultam mikor megláttam a fiút, miként a tangámat forgatja az ujján az oszlopot támasztva és végignéz rajtam. Elvörösödött duzzogó fejjel odamentem hozzá és gondolkodás nélkül adtam neki egy hatalmas pofont, majd kitéptem a kezei közül a bugyimat.

Visszamentem a helyemre… láttam, hogy valaki odatelepedett a mellettem lévő napozóágyra. Nem foglalkoztam vele, leültem kinyitottam a Cosmopolitan legújabb számát és olvasni kezdtem. Egy hang ütötte meg a fülemet.

-Neked kellene azon a címlapon szerepelned… - mondta a hang.
-Azt mondod? – kérdeztem negédesen.

Mikor letettem az újságot az ölembe, hogy megnézzem ki bókolt nekem… a látvány elborzasztott ugyanis az a perverz fiú volt, aki rám nyitott az öltözőben.

-Te mi a fasz keresel itt? A jobb tenyerem nem volt elég? Megkóstolnád a balt is? – fenyegetőztem és elindultam felé, mire ő fölállt és jóval fölém magasodott.

Most az először tudtam őt szemügyre venni. A haja göndör, barna tincsekben csavarodtak. Testalkata átlagos ugyanakkor szálkás. Az fürdőnaci tökéletesen kihangsúlyozta a méreteit. Majdnem leesett az állam, mikor megláttam az átlagon felüli méretet. Haha

-Nyugi kislány – fogta meg a lendülő kezemet. – Nem akarok semmi rosszat épp ellenkezőleg, bocsánatot akarok kérni, hogy…
-… hogy benyitottál, és felfaltál a szemeiddel... – vágtam a fejéhez.
-Tulajdonképpen igen… ne haragudj rám, kérlek, csak tudod nem minden nap látok egy ilyen tökéletes testet.
-Nem vagyok tökéletes… - mondtam mire ő elmosolyodott – De te az vagy… - gondoltam magamba mikor megláttam az arcán mélyedő gödröcskéket.

Ez az egyetlen egy érzékeny pontom egy emberben, ha vannak gödröcskéi, főleg ha ilyen mélyek, mintha olvadnom lett volna kötelező, de ebben az esetben vissza fogtam magam.

-Na ide figyelj, te… tee… teee… - nem találtam a megfelelő szót.
-Harry Styles ha kérhetem. – mondta a fiú.
-Mi? – kérdeztem vissza.
- Harry Styles a nevem.
- Ohh… értem. Szóval akkor… Harry Styles ha még egyszer rám nyitsz abban az istenverte … - öltözőben, akartam volna mondani, de a fiú váratlanul megcsókolt. Ellöktem magamtól és letöröltem a csókot.
- TE MÉGIS MI A FENÉT KÉPZELSZ MAGADRÓL? – ordibáltam vele, majd megkapta a megígért s jól megérdemelt bal tenyeremet is.

Harry nem válaszolt, csak vigyorgott és vigyorgott…  NE CSINÁLD EZT VELEM!
Láttam rajta, hogy nem vesz komolyan, már pedig nekem ilyen emberekre nincs szükségem… egy szó nélkül összeszedtem a cuccaimat és elindultam a strand kijárata felé.

Talán sosem látom többé… DE nem is fog hiányozni.
Vajon utánam jön, egy újabb bocsánatért esedezve?  Nem, nem hiszem.
Meg tudom valaha bocsátani ezt Harrynek? Majd kiderül, a következő részben! ;P

Surprise Charge ~

 Nagyon szépen köszönöm Huszár Beátának az első díjamat! 

Ezáltal végre kaptam egy visszajelzést, hogy érdemes tovább és még tovább folytatni a történetet. :)
Thank you, baby! <3

Szabályok: 

1.) Írj magadról 11 dolgot

2.) Válaszolj 11 kérdésre

3.) Írj 11 kérdést

4.) Küldd tovább a díjat 11 embernek

1.) Írj magadról 11 dolgot:

• Az igazi nevem: Jenii 'Wé'

• Tizennyolc éves vagyok.

• Idén fogok érettségizni. Sport- és Svéd-masszőr szeretnék lenni.

• Sosem akarok felnőni, szóval Irány Neverland.

• Potterhead vagyok 8 éves kormom óta, mindent tudok ami Harry Potter könyvvel és filmmel kapcsolatos.

• Van egy fekete köves nyelv piercingem.

• Az első tetoválásom egy felirat lesz: "Harry Potter now and forever"

• Imádom Walt Disneyt és az összes meséjét. Disneyfüggő vagyok.

• Direcioner szív, Directioner lélek, Directioner leszek amíg csak élek!

• Hiszek a varázslatban és épp ezért, csak fantasy filmet vagyok hajlandó megnézni.

• Imádok rajzolni és fényképezni, mert ezekben vagyok a legjobb!      

2.) Válaszolj 11 kérdésre: 

• Szereted a One Directiont?- Nem szeretem, hanem IMÁDOM!

• Ha igen, ki a kedvenc tagod belőle? #előző - Minden héten más és más... Nem tudok dönteni.

• Mióta írsz blogot? - November vége óta.

• Mi, vagy ki biztatott, hogy kezdj el írni? - A fantáziám súgta: "Vesd már papírra amit írsz!"

• Mi az, amit szeretnél elérni az életben? - Az örökös boldogságot szeretném elérni, de sajnos alacsony vagyok! :(

• Ki számodra az álompasi?:) - Nincs ilyen álmom.

• Ki a kedvenc színész/ színésznőd, és miért pont ő? - Helena Bonham Carter és Johnny Depp, mert mind a kettő őrült, vicces, hatalmas nagy szívük van, tisztességesen játsszák a játékot és kiváló színészek.

• Ki a te példaképed? - Helena Bonham Carter

• Mi a kedvenc állatod? - Zsiráf

• Hogyan jött az ötlet, a blogodhoz? - One Directiont hallgattam és elképzeltem mi lenne ha most a fiúkkal ilyen és olyan helyzetbe keverednék, és leírtam.

• Van esetleg olyan hely, ahol szívesen laknál? Ha igen, hol? - Igen, Londonban, Csodaországban vagy Sohaországban! :) <3

3.) Írj 11 kérdést:

• Mi az életcélod?

• Mik a terveid a jövőre nézve?

• Szeretsz olvasni? Ha igen, akkor van kedvenc könyved esetleg?

• Kedvenc filmjeid?

• Mit gondolsz a fantáziádról (szegény, gazdag) ?

• Hiszel a természetfeletti erőkben?

• Mi a véleményed a jóslásról?

• Kedvenc évszakod?

• Szerinted melyik a legfantasztikusabb filmsorozat? (Harry Potter, Narnia Krónikái, Karib-tenger Kalózai,Twilight Saga, stb...) 

• Ha választhatnál egy szuper erőt, mi lenne az?

•  Mi motivál téged, hogy írj?

4.) Küldd tovább a díjat 11 embernek:

• A new life begins.

• My dream for One Direction.

• Cause we are the same.*

• I can't change who I am

• Dream a Reality• Csak ennyi van! :D

Hétvégén jön az új rész Jessievel és Harry Stylessal! :DDD
Thank you, guys! <33

    

Egy lány, öt csalódás 6/2

VARÁZSLATOS HANGHATÁS

Elegant Party

A nap hátralevő részében, csak az elkövetkezendő bálra tudtam gondolni. Fogalmam sem volt, mit is vehetnék fel, ugyanis nem voltam az a hú, de szoknyás, kisestélyit viselő lány. Amikor csak tehettem mindig sportosan öltöztem, számomra ez nyújtotta a legnagyobb kényelmet. De mivel, most egy bálba megyek, oda nem illik az effajta öltözet, akkor még is mit vegyek fel?
Elhatároztam magam, hogy ebéd után körbejárom Párizs utcáit egy alkalmi ruhabolt után keresgélve. Kis idő után, rá is akadtam egy kis boltocskára a főváros szélén. A ruhák elragadóak voltak de valahogy egyik sem felelt meg az én ízlésemnek, olyan furán néztem ki bennük! Az eladó nő mégis mindre rábólintott azzal a címszóval: - Mit’á magáhrá öntötték volnáh.

Nagy nehezen kiválasztottam egy barackszínű fodros bodros ruhát. Fizetés közben kitekintettem az ablakon és legnagyobb döbbenetemre már alkonyodott.

-Te jó ég mennyi az idő? – szó szerint leordítottam az eladónőről a parókát.
-Fé…Féhl  ’at… - dadogta rémülten a pult mögül.
-Merlin szakállára, ezt nem hiszem el. – mérgelődtem.
Gyorsan kikaptam a nő kezéből a szatyrot és otthagytam neki az összes visszajárót, ami sok pénz volt, de ez esetben még az sem számított ugyanis másfél óra múlva érkezik Louis. Addigra mindenféleképpen el kell készülnöm és még sehol sem vagyok. Hogy szarhattam el ennyi értékes időt abban a fránya boltban?

Másfél óra múlva…

Kopogtattak a lakosztály ajtaján.

-Ki az? – pillantottam fel kétségbeesetten, törölközőbe csavarva miközben lakkoztam a lábujjkörmeimet.
-Louis  vagyok, engedj be.

Válaszra sem méltattam szegény Louist, ehelyett nagy csörömpölés törés zúzás árán befutottam a fürdőszobába.

- Minden renden? – hallatszott aggódó szava az ajtó felől? Továbbra sem adtam engedélyt a belépéshez. – Jessy bemegyek! – dörömbölt.

Gyorsan sminkeltem, felvettem a ruhámat. Belenéztem a tükörbe, ami visszamosolygott rám miközben azt sugallta: -Gyönyörű vagy hercegnő.

Én is tökéletesnek láttam magam, pedig egyáltalán nem hordtam még ilyen cuccot. Rendes meglepődtem magamon. Szép vagyok, indulhatok. Kinyitottam a fürdőszoba díszes harmonikaajtaját Louis ugyanolyan pózban állt előttem, mintha csak a tükröm lenne, csak neki sokkal jobban leesett az álla, mint nekem. Percek múltán megköszörültem a torkom, hogy visszaszálljon a földre.

-Ööö.. mm.. – úgy nézett rám, mint borjú az újkapura – Jess te vagy az? – csodálkozott.
-Igen. –  nevettem – Jól nézel ki.  kacsintottam.
-Te pedig…  meseszép vagy. – mondta zavarodottan, amitől én teljesen elpirultam.
-Nos… köszönöm! – határszünet – Indulnunk kellene nem?
-Igen, de előtte adnom kell valamit. –kihúzott a zsebéből egy kicsi piros bársonydobozkát.
-Mi ez? – meglepődtem.
-Csak egy kis apróság. – mosolygott, majd a kezembe tette, lágyan végig simítva azt.

Kinyitottam és egy kis medalion volt benne, ami egy madarat ábrázolt.

-Óhh… ez gyönyörű… köszönöm Louis! – ugrottam a nyakába és megpusziltam az arcát, mire ő odakapott a csók helyére – Bocsánat! – ismét elpirultam.
-Semmi baj – nevetett - akkor induljunk, tartotta a kezét.
-Köszönöm – belenéztem a szemébe és a karja helyett a kezére kulcsoltam ujjaimat, amit ő ellenkezés nélkül elfogadott.
Így érkeztünk meg a bálba, kéz a kézben. A bejáratnál elkérték a meghívókat és 1-1 pezsgővel ajándékoztak minket. A terem lélegzetelállítóan szép volt, mindenhol  az arany és a fehér szín dominált! A helység egyik felében párok táncoltak a másikban pedig előkelő uraságok étkeztek. Igazán elegáns volt. Ahogy a lágy zongoraszó, beterítette a  terem minden pontját, ahogy a levegőben terjengő francia parfümök elárasztották a helységet, tökéletes volt. 

-Szeretnél táncolni? – kérdezte Louis.
-Azt hiszem… nem… nem tudok táncolni. – motyogtam zavarodottan.
-Akkor épp itt az ideje, hogy megtanulj. – húzott a táncparkett fel.
-De Louis – elengedtem a kezét és hátráltam – Én tényleg nem tudok táncolni, béna leszek.
-Majd én vezetlek. – mondta miközben közelebb hajolt hozzám, az orrunk már-már majdnem összeért. Behunytam a szemem, ekkor egy csókot nyomott a homlokomra és azt súgta: - Bízz bennem.
Elindultunk a táncparkettre és tényleg elég béna voltam, de Louis tűrte, hogy 69szer a lábára léptem. Kicsit bizonytalanul álltam a földön, vagyis inkább Louis lábán! Haha… Egy lassú szám következett, én ki akartam törni a fiú karjaiból, de nem engedett, visszahúzott magához és táncra kényszerített. Elfogadtam… itt nem voltak lépések ez egyszerűbbnek tűnt, mint a keringők. 

A fények elhalványultak a zene felerősödött… lassan úgy tűnt mintha csak mi ketten lennénk a teremben. Lou közelebb húzott magához, én pedig ráhajtottam a fejem a vállára, mikor lejjebb csúsztatta a kezét egészen a derekam alá felnéztem tiltakozás kép, de nem tudtam ellenállni azoknak a hívogató szemeknek, a hajába túrtam, közben végig tartottuk a szemkontaktus. Még közelebb húzott magához, már a mellkasunk is összeért. Lehunytam a szemem, most először vágytam arra az el nem csattant csókra, nagyon vágytam. Megéreztem Louis közelségét, az arcomon éreztem, ahogy lélegzik, ahogy egyre közeledik hozzám… Majd ekkor…

-Mindhenki el’Ágyni á ’elyet, ezt áh lányt kerehssük…- mutatták fel  az ÉN SAJÁT képemet - Áh fülühnkbe jutott, ’ogy itt bujtthatják… - ordibálta a Francia rendőrség.
-De miért? Én nem csináltam semmit? – néztem Louisra őszintén, hiszen engem is ép úgy meglepett ez az egész mint mindenki mást.
-Gyere vele. – mondta Louis és szaladni kezdtünk a terem másik irányába.
-Ott vhán elkhápnii – ordította a rendőrfőnök.

A hapsik futni kezdtek utánunk, és mi nem tudtunk haladni a visszatartó tömegtől így végül elkapták a csuklómat és rángatni kezdtek.

-Ne Louis!! Kérem neee!! – kiáltottam mikor kicsúsztak az ujjai a kezeim közül.
-Hagyják békén!! – förmedt rájuk a fiú és megpróbált kiszabadítani, de őt is lefogták.

Lou rúgott kapálózott, de a SÜNdőrség erősebbnek bizonyult, mindössze csak a kezét tudta kiszabadítani, amivel utánam kapott, én is így tettem… de nem értük el egymást. Sírva néztem végig, ahogy Louis egyre csak távolodik tőlem, miközben engem durván rángatnak ki a bálteremből.