Egy lány öt csalódás 6/3

KARIBI VAKÁCÁCIÓ

Perverts on the beach.

Rettenetesen sok idő telt el a franciaországi incidens óta, midőn érzelmek nélkül, durván kiszakítottak Louis karjai közül. Egy szó nélkül áttoloncoltak egy másik országba a nagyim mellé, csak ezért mert lejárt a vízumom. A nagyim a Karib-szigeteken lakik épp ezért még élvezhettem is volna a helyzetet, de még is fájt, hogy semmim nem maradt Louisból, csupán az emlék és a karkötőmön viselt galambos medalion. Ahogy telt-múlt az idő, már Niall sem telefonált annyit, mint régen… Kezdenek elfelejteni az emberek és félek, újra magányos leszek. Hiányzik Louis, akivel még a kapcsolatot sem tudom tartani… megőrülök… Teljesen elvesztem.

A mamám nem tudta tovább nézni a szenvedésemet, így hát rám parancsolt, hogy menjek ki egy kicsit a strandra és élvezzem a nap finom sugarait. Nem volt hozzá kedvem, de hogy megnyugodjon, úgy tettem, ahogy ő mondta…  Lementem hát a strandra ahol több 100 ember szaladgált bikiniben… Egyesen fürödtek, mások homokvárat építettek, de volt, aki frissítővel a kezében nézte a távolban fel-feltűnő szörfösöket. Lepakoltam az egyik szabadon álló napernyő egyik napozó ágyára, és elmentem átöltözni. Épp a melltartómat vettem volna fel, mikor rám nyitott egy srác… semmi bocsánat, vagy valami és gyorsan becsukom az ajtót, hanem még jobban kitárta és a melleim tekintetében tátott szájjal figyelt.

-TAKARODJ INNEN, PERVERZ!! – üvöltöztem és az arcába hajítottam az első dolgot ami a kezem ügyébe akadt!

Nem is lett volna ennyire ciki a dolog, mert baleset volt meg minden, de annál cikisebb volt, mikor észrevettem, hogy véletlenül a tangámat vágtam a fejéhez.

Miután felöltöztem magamat szitkozva kiléptem az öltözőkabinból, majd a helyemre indultam mikor megláttam a fiút, miként a tangámat forgatja az ujján az oszlopot támasztva és végignéz rajtam. Elvörösödött duzzogó fejjel odamentem hozzá és gondolkodás nélkül adtam neki egy hatalmas pofont, majd kitéptem a kezei közül a bugyimat.

Visszamentem a helyemre… láttam, hogy valaki odatelepedett a mellettem lévő napozóágyra. Nem foglalkoztam vele, leültem kinyitottam a Cosmopolitan legújabb számát és olvasni kezdtem. Egy hang ütötte meg a fülemet.

-Neked kellene azon a címlapon szerepelned… - mondta a hang.
-Azt mondod? – kérdeztem negédesen.

Mikor letettem az újságot az ölembe, hogy megnézzem ki bókolt nekem… a látvány elborzasztott ugyanis az a perverz fiú volt, aki rám nyitott az öltözőben.

-Te mi a fasz keresel itt? A jobb tenyerem nem volt elég? Megkóstolnád a balt is? – fenyegetőztem és elindultam felé, mire ő fölállt és jóval fölém magasodott.

Most az először tudtam őt szemügyre venni. A haja göndör, barna tincsekben csavarodtak. Testalkata átlagos ugyanakkor szálkás. Az fürdőnaci tökéletesen kihangsúlyozta a méreteit. Majdnem leesett az állam, mikor megláttam az átlagon felüli méretet. Haha

-Nyugi kislány – fogta meg a lendülő kezemet. – Nem akarok semmi rosszat épp ellenkezőleg, bocsánatot akarok kérni, hogy…
-… hogy benyitottál, és felfaltál a szemeiddel... – vágtam a fejéhez.
-Tulajdonképpen igen… ne haragudj rám, kérlek, csak tudod nem minden nap látok egy ilyen tökéletes testet.
-Nem vagyok tökéletes… - mondtam mire ő elmosolyodott – De te az vagy… - gondoltam magamba mikor megláttam az arcán mélyedő gödröcskéket.

Ez az egyetlen egy érzékeny pontom egy emberben, ha vannak gödröcskéi, főleg ha ilyen mélyek, mintha olvadnom lett volna kötelező, de ebben az esetben vissza fogtam magam.

-Na ide figyelj, te… tee… teee… - nem találtam a megfelelő szót.
-Harry Styles ha kérhetem. – mondta a fiú.
-Mi? – kérdeztem vissza.
- Harry Styles a nevem.
- Ohh… értem. Szóval akkor… Harry Styles ha még egyszer rám nyitsz abban az istenverte … - öltözőben, akartam volna mondani, de a fiú váratlanul megcsókolt. Ellöktem magamtól és letöröltem a csókot.
- TE MÉGIS MI A FENÉT KÉPZELSZ MAGADRÓL? – ordibáltam vele, majd megkapta a megígért s jól megérdemelt bal tenyeremet is.

Harry nem válaszolt, csak vigyorgott és vigyorgott…  NE CSINÁLD EZT VELEM!
Láttam rajta, hogy nem vesz komolyan, már pedig nekem ilyen emberekre nincs szükségem… egy szó nélkül összeszedtem a cuccaimat és elindultam a strand kijárata felé.

Talán sosem látom többé… DE nem is fog hiányozni.
Vajon utánam jön, egy újabb bocsánatért esedezve?  Nem, nem hiszem.
Meg tudom valaha bocsátani ezt Harrynek? Majd kiderül, a következő részben! ;P

Surprise Charge ~

 Nagyon szépen köszönöm Huszár Beátának az első díjamat! 

Ezáltal végre kaptam egy visszajelzést, hogy érdemes tovább és még tovább folytatni a történetet. :)
Thank you, baby! <3

Szabályok: 

1.) Írj magadról 11 dolgot

2.) Válaszolj 11 kérdésre

3.) Írj 11 kérdést

4.) Küldd tovább a díjat 11 embernek

1.) Írj magadról 11 dolgot:

• Az igazi nevem: Jenii 'Wé'

• Tizennyolc éves vagyok.

• Idén fogok érettségizni. Sport- és Svéd-masszőr szeretnék lenni.

• Sosem akarok felnőni, szóval Irány Neverland.

• Potterhead vagyok 8 éves kormom óta, mindent tudok ami Harry Potter könyvvel és filmmel kapcsolatos.

• Van egy fekete köves nyelv piercingem.

• Az első tetoválásom egy felirat lesz: "Harry Potter now and forever"

• Imádom Walt Disneyt és az összes meséjét. Disneyfüggő vagyok.

• Direcioner szív, Directioner lélek, Directioner leszek amíg csak élek!

• Hiszek a varázslatban és épp ezért, csak fantasy filmet vagyok hajlandó megnézni.

• Imádok rajzolni és fényképezni, mert ezekben vagyok a legjobb!      

2.) Válaszolj 11 kérdésre: 

• Szereted a One Directiont?- Nem szeretem, hanem IMÁDOM!

• Ha igen, ki a kedvenc tagod belőle? #előző - Minden héten más és más... Nem tudok dönteni.

• Mióta írsz blogot? - November vége óta.

• Mi, vagy ki biztatott, hogy kezdj el írni? - A fantáziám súgta: "Vesd már papírra amit írsz!"

• Mi az, amit szeretnél elérni az életben? - Az örökös boldogságot szeretném elérni, de sajnos alacsony vagyok! :(

• Ki számodra az álompasi?:) - Nincs ilyen álmom.

• Ki a kedvenc színész/ színésznőd, és miért pont ő? - Helena Bonham Carter és Johnny Depp, mert mind a kettő őrült, vicces, hatalmas nagy szívük van, tisztességesen játsszák a játékot és kiváló színészek.

• Ki a te példaképed? - Helena Bonham Carter

• Mi a kedvenc állatod? - Zsiráf

• Hogyan jött az ötlet, a blogodhoz? - One Directiont hallgattam és elképzeltem mi lenne ha most a fiúkkal ilyen és olyan helyzetbe keverednék, és leírtam.

• Van esetleg olyan hely, ahol szívesen laknál? Ha igen, hol? - Igen, Londonban, Csodaországban vagy Sohaországban! :) <3

3.) Írj 11 kérdést:

• Mi az életcélod?

• Mik a terveid a jövőre nézve?

• Szeretsz olvasni? Ha igen, akkor van kedvenc könyved esetleg?

• Kedvenc filmjeid?

• Mit gondolsz a fantáziádról (szegény, gazdag) ?

• Hiszel a természetfeletti erőkben?

• Mi a véleményed a jóslásról?

• Kedvenc évszakod?

• Szerinted melyik a legfantasztikusabb filmsorozat? (Harry Potter, Narnia Krónikái, Karib-tenger Kalózai,Twilight Saga, stb...) 

• Ha választhatnál egy szuper erőt, mi lenne az?

•  Mi motivál téged, hogy írj?

4.) Küldd tovább a díjat 11 embernek:

• A new life begins.

• My dream for One Direction.

• Cause we are the same.*

• I can't change who I am

• Dream a Reality• Csak ennyi van! :D

Hétvégén jön az új rész Jessievel és Harry Stylessal! :DDD
Thank you, guys! <33

    

Egy lány, öt csalódás 6/2

VARÁZSLATOS HANGHATÁS

Elegant Party

A nap hátralevő részében, csak az elkövetkezendő bálra tudtam gondolni. Fogalmam sem volt, mit is vehetnék fel, ugyanis nem voltam az a hú, de szoknyás, kisestélyit viselő lány. Amikor csak tehettem mindig sportosan öltöztem, számomra ez nyújtotta a legnagyobb kényelmet. De mivel, most egy bálba megyek, oda nem illik az effajta öltözet, akkor még is mit vegyek fel?
Elhatároztam magam, hogy ebéd után körbejárom Párizs utcáit egy alkalmi ruhabolt után keresgélve. Kis idő után, rá is akadtam egy kis boltocskára a főváros szélén. A ruhák elragadóak voltak de valahogy egyik sem felelt meg az én ízlésemnek, olyan furán néztem ki bennük! Az eladó nő mégis mindre rábólintott azzal a címszóval: - Mit’á magáhrá öntötték volnáh.

Nagy nehezen kiválasztottam egy barackszínű fodros bodros ruhát. Fizetés közben kitekintettem az ablakon és legnagyobb döbbenetemre már alkonyodott.

-Te jó ég mennyi az idő? – szó szerint leordítottam az eladónőről a parókát.
-Fé…Féhl  ’at… - dadogta rémülten a pult mögül.
-Merlin szakállára, ezt nem hiszem el. – mérgelődtem.
Gyorsan kikaptam a nő kezéből a szatyrot és otthagytam neki az összes visszajárót, ami sok pénz volt, de ez esetben még az sem számított ugyanis másfél óra múlva érkezik Louis. Addigra mindenféleképpen el kell készülnöm és még sehol sem vagyok. Hogy szarhattam el ennyi értékes időt abban a fránya boltban?

Másfél óra múlva…

Kopogtattak a lakosztály ajtaján.

-Ki az? – pillantottam fel kétségbeesetten, törölközőbe csavarva miközben lakkoztam a lábujjkörmeimet.
-Louis  vagyok, engedj be.

Válaszra sem méltattam szegény Louist, ehelyett nagy csörömpölés törés zúzás árán befutottam a fürdőszobába.

- Minden renden? – hallatszott aggódó szava az ajtó felől? Továbbra sem adtam engedélyt a belépéshez. – Jessy bemegyek! – dörömbölt.

Gyorsan sminkeltem, felvettem a ruhámat. Belenéztem a tükörbe, ami visszamosolygott rám miközben azt sugallta: -Gyönyörű vagy hercegnő.

Én is tökéletesnek láttam magam, pedig egyáltalán nem hordtam még ilyen cuccot. Rendes meglepődtem magamon. Szép vagyok, indulhatok. Kinyitottam a fürdőszoba díszes harmonikaajtaját Louis ugyanolyan pózban állt előttem, mintha csak a tükröm lenne, csak neki sokkal jobban leesett az álla, mint nekem. Percek múltán megköszörültem a torkom, hogy visszaszálljon a földre.

-Ööö.. mm.. – úgy nézett rám, mint borjú az újkapura – Jess te vagy az? – csodálkozott.
-Igen. –  nevettem – Jól nézel ki.  kacsintottam.
-Te pedig…  meseszép vagy. – mondta zavarodottan, amitől én teljesen elpirultam.
-Nos… köszönöm! – határszünet – Indulnunk kellene nem?
-Igen, de előtte adnom kell valamit. –kihúzott a zsebéből egy kicsi piros bársonydobozkát.
-Mi ez? – meglepődtem.
-Csak egy kis apróság. – mosolygott, majd a kezembe tette, lágyan végig simítva azt.

Kinyitottam és egy kis medalion volt benne, ami egy madarat ábrázolt.

-Óhh… ez gyönyörű… köszönöm Louis! – ugrottam a nyakába és megpusziltam az arcát, mire ő odakapott a csók helyére – Bocsánat! – ismét elpirultam.
-Semmi baj – nevetett - akkor induljunk, tartotta a kezét.
-Köszönöm – belenéztem a szemébe és a karja helyett a kezére kulcsoltam ujjaimat, amit ő ellenkezés nélkül elfogadott.
Így érkeztünk meg a bálba, kéz a kézben. A bejáratnál elkérték a meghívókat és 1-1 pezsgővel ajándékoztak minket. A terem lélegzetelállítóan szép volt, mindenhol  az arany és a fehér szín dominált! A helység egyik felében párok táncoltak a másikban pedig előkelő uraságok étkeztek. Igazán elegáns volt. Ahogy a lágy zongoraszó, beterítette a  terem minden pontját, ahogy a levegőben terjengő francia parfümök elárasztották a helységet, tökéletes volt. 

-Szeretnél táncolni? – kérdezte Louis.
-Azt hiszem… nem… nem tudok táncolni. – motyogtam zavarodottan.
-Akkor épp itt az ideje, hogy megtanulj. – húzott a táncparkett fel.
-De Louis – elengedtem a kezét és hátráltam – Én tényleg nem tudok táncolni, béna leszek.
-Majd én vezetlek. – mondta miközben közelebb hajolt hozzám, az orrunk már-már majdnem összeért. Behunytam a szemem, ekkor egy csókot nyomott a homlokomra és azt súgta: - Bízz bennem.
Elindultunk a táncparkettre és tényleg elég béna voltam, de Louis tűrte, hogy 69szer a lábára léptem. Kicsit bizonytalanul álltam a földön, vagyis inkább Louis lábán! Haha… Egy lassú szám következett, én ki akartam törni a fiú karjaiból, de nem engedett, visszahúzott magához és táncra kényszerített. Elfogadtam… itt nem voltak lépések ez egyszerűbbnek tűnt, mint a keringők. 

A fények elhalványultak a zene felerősödött… lassan úgy tűnt mintha csak mi ketten lennénk a teremben. Lou közelebb húzott magához, én pedig ráhajtottam a fejem a vállára, mikor lejjebb csúsztatta a kezét egészen a derekam alá felnéztem tiltakozás kép, de nem tudtam ellenállni azoknak a hívogató szemeknek, a hajába túrtam, közben végig tartottuk a szemkontaktus. Még közelebb húzott magához, már a mellkasunk is összeért. Lehunytam a szemem, most először vágytam arra az el nem csattant csókra, nagyon vágytam. Megéreztem Louis közelségét, az arcomon éreztem, ahogy lélegzik, ahogy egyre közeledik hozzám… Majd ekkor…

-Mindhenki el’Ágyni á ’elyet, ezt áh lányt kerehssük…- mutatták fel  az ÉN SAJÁT képemet - Áh fülühnkbe jutott, ’ogy itt bujtthatják… - ordibálta a Francia rendőrség.
-De miért? Én nem csináltam semmit? – néztem Louisra őszintén, hiszen engem is ép úgy meglepett ez az egész mint mindenki mást.
-Gyere vele. – mondta Louis és szaladni kezdtünk a terem másik irányába.
-Ott vhán elkhápnii – ordította a rendőrfőnök.

A hapsik futni kezdtek utánunk, és mi nem tudtunk haladni a visszatartó tömegtől így végül elkapták a csuklómat és rángatni kezdtek.

-Ne Louis!! Kérem neee!! – kiáltottam mikor kicsúsztak az ujjai a kezeim közül.
-Hagyják békén!! – förmedt rájuk a fiú és megpróbált kiszabadítani, de őt is lefogták.

Lou rúgott kapálózott, de a SÜNdőrség erősebbnek bizonyult, mindössze csak a kezét tudta kiszabadítani, amivel utánam kapott, én is így tettem… de nem értük el egymást. Sírva néztem végig, ahogy Louis egyre csak távolodik tőlem, miközben engem durván rángatnak ki a bálteremből.

Egy lány, öt csalódás 6/2

 VARÁZSLATOS HANGHATÁS

Mornin' Surprise 

Eljött a reggel. Már akkor izgatottan ébredtem, mert nem tudtam mire számítsak a reggelinél. Elképzelésem sem volt, vajon mit, hogy, miért fogunk elkövetni, de tudtam, nagyon jól fogjuk érezni magunkat!  Gyorsan elkészültem és negyed óra múlva már lent is voltam a reggelizőknek kialakított teraszon.  Leültem az egyik félreeső helyre és csak vártam, vártam és vártam, de Louis nem jött. Úgy éreztem rútul átvertek és kihasználtak. Dühös voltam. Éppen indulni készültem vissza a hotelban mikor a fejemben egy hang azt mondogatta: Várj még, ne szaladj el.

-De, mégis mire várjak? – mondtam ki hangosan fejemet az égnek szegezve tárt karokkal, mintha csak valami választ vártam volna az égiektől.
-Rám – szólalt meg egy lágy fiatalemberes hang a hátam mögött. 

Azt hittem ezt is csak képzelem, de nem így volt. Mikor megfordultam csodák csodájára Louis állt mögöttem ugyanabban a huzentróglis nadrágban, mint tegnap. Még mindig bennem volt a méreg amiért megváratott. Karba tett kézzel, felvont szemöldökkel vártam a magyarázatát.

-Bocsánatért esedezem szép hölgyem, hogy megvárakoztattam. – letérdelt és kezet csókolt, majd felállt és elindult. Csak néztem utána, mint Rozi a moziba, még mindig nem szóltam semmit. Megfordult és széles mosollyal az arcán, hívogatóan kérdezte.

-Mehetünk?  - nyújtotta a karját, majd miután elfogadtam azt, elindultunk.

Fogalmam sem volt hova fogunk menni, de már jó ideje mehettünk, míg végül elértünk egy tisztásra, aminek egyik felét gyönyörű zöld, selyem fényű bársonyos fű tarkította, a másik oldalon viszont sárga az égbe magasodó illatos búzakalászok terültek. A kettő találkozásánál egy dombocska magasodott, ahol egy közepes méretű almafa állt.

Közelebb mentünk a fához és ekkor megpillantottam Louis ajándékát. Az almafa alatt egy kockás terítő hevert melyre egy halom ételt hordtak. Volt köztük: bagett, kroesszán, szalonna, tojás, sajt, fánkok minden féle ízben, tea, kávé és csokoládé.  

-Louis ezt te… te hoztad ide? Nekem? – kérdeztem fülig érő szájjal csillogó szemekkel.
-Nekünk. – javított ki a fiú, miközben helyet foglalt a piros-fehér kockás pokrócon. –Gyere, ülj le.
-Oké – bólintottam.
-Mit kérsz reggelire? – kérdezte.
-Azt hiszem…. nem tudom… - mondtam, mert nem tudtam hirtelen mit válasszak. A bőség zavarában szenvedtem.

Lassan kezdtünk pukkadásig tele lenni. A reggeli közben nagyon sokat beszélgettünk, többnyire a gyerekkorunkról…  Megtudtam, hogy kiskora óta focizik. Bár ez meg is látszik az alkatán főleg az izmos lábain. Elmesélte, hogyan került el az X-Factorba és hogy nem jutott be mikor végül…  Na pont ennél a résznél pattantam fel, és szaladni kezdtem a búzamező közepéig. Louis utánam szaladt, mikor csökkentett a távolságból, nevetve még jobban szaladni kezdtem, de végül beért és rám vetemedett.

-Meg vagy! – karolt át hátulról és a földre zuhantunk.
-Jajjj… - nevettem.

Mikor megfordultam Louis alatt találtam magam. Ő csak mosolygott rám, amitől elvakított az agyamban növekvő rózsaszín ködöcske. Azt sem tudtam hol vagyok. Akkor ő közeledni kezdett felém, már majdnem elcsattant az első csókunk, mikor megszólalt a mobilom. Ijedtségembe lelöktem magamról Louist és megnéztem vajon ki zavar pont most. Niall volt az.
Még a szar is megállt bennem, úgy megrémültem. Hihetetlen, hogy már majdnem elfelejtettem a kis Írmanónat. Felálltam és megfelelő távolságig sétáltam ahol Louis már nem hall engem és felvettem a telefont.

-Hálu! – köszöntem.
-Szia, hercegnőm. Hogy vagy? Minden rendben?– kérdezte aggódva Niall.
-Remekül, csodálatos Franciaország! Nagyon kedvesek és segítőkészek itt az emberek. - ami persze hazugság volt - A legnagyobb biztonságban vagyok. És veled te jól vagy?– tudtam ezt kell válaszolnom, hogy megnyugodjon.
-Nem, borzasztóan hiányzol!  – mondta szomorúan.
-Te is nekem, de nemsokára látjuk egymást.
-Az maga lesz az örökké valóság.
-Most mennem kell, itt a taxii. – hazudtam, mikor Louis közeledett felém.
-Rendben van, vigyázz magadra és szeretlek!
-Én is, szia! – búcsúztam el tőle.

Mikor Louis odaért hozzám, nem kérdezősködött, ami jól esett, mert így tudom, hogy nem az a kíváncsiskodó fajta, hanem tiszteletben tartja mások magánéletét. Míg én telefonáltam ő összepakolta a pikniket és elindultunk vissza a hotelba. Estére viszont újabb meghívást kaptam, egy bálra. Kisestélyi, smink meg minden, ami kell! Már most izgatott vagyok, ugyanis még sosem vettem részt ilyen neves eseményen.