Hey guys!
Köszönöm szépen, hogy benéztetek és olvassátok a blogomat!
Kérlek titeket, hogy szavazzatok a bejegyzés alján!
Thanks. xx


2013/01/06

Egy lány, öt csalódás 6/2



 VARÁZSLATOS HANGHATÁS

Mornin' Surprise 

Eljött a reggel. Már akkor izgatottan ébredtem, mert nem tudtam mire számítsak a reggelinél. Elképzelésem sem volt, vajon mit, hogy, miért fogunk elkövetni, de tudtam, nagyon jól fogjuk érezni magunkat!  Gyorsan elkészültem és negyed óra múlva már lent is voltam a reggelizőknek kialakított teraszon.  Leültem az egyik félreeső helyre és csak vártam, vártam és vártam, de Louis nem jött. Úgy éreztem rútul átvertek és kihasználtak. Dühös voltam. Éppen indulni készültem vissza a hotelban mikor a fejemben egy hang azt mondogatta: Várj még, ne szaladj el.

-De, mégis mire várjak? – mondtam ki hangosan fejemet az égnek szegezve tárt karokkal, mintha csak valami választ vártam volna az égiektől.
-Rám – szólalt meg egy lágy fiatalemberes hang a hátam mögött. 


Azt hittem ezt is csak képzelem, de nem így volt. Mikor megfordultam csodák csodájára Louis állt mögöttem ugyanabban a huzentróglis nadrágban, mint tegnap. Még mindig bennem volt a méreg amiért megváratott. Karba tett kézzel, felvont szemöldökkel vártam a magyarázatát.

-Bocsánatért esedezem szép hölgyem, hogy megvárakoztattam. – letérdelt és kezet csókolt, majd felállt és elindult. Csak néztem utána, mint Rozi a moziba, még mindig nem szóltam semmit. Megfordult és széles mosollyal az arcán, hívogatóan kérdezte.

-Mehetünk?  - nyújtotta a karját, majd miután elfogadtam azt, elindultunk.


Fogalmam sem volt hova fogunk menni, de már jó ideje mehettünk, míg végül elértünk egy tisztásra, aminek egyik felét gyönyörű zöld, selyem fényű bársonyos fű tarkította, a másik oldalon viszont sárga az égbe magasodó illatos búzakalászok terültek. A kettő találkozásánál egy dombocska magasodott, ahol egy közepes méretű almafa állt.

Közelebb mentünk a fához és ekkor megpillantottam Louis ajándékát. Az almafa alatt egy kockás terítő hevert melyre egy halom ételt hordtak. Volt köztük: bagett, kroesszán, szalonna, tojás, sajt, fánkok minden féle ízben, tea, kávé és csokoládé.  

-Louis ezt te… te hoztad ide? Nekem? – kérdeztem fülig érő szájjal csillogó szemekkel.
-Nekünk. – javított ki a fiú, miközben helyet foglalt a piros-fehér kockás pokrócon. –Gyere, ülj le.
-Oké – bólintottam.
-Mit kérsz reggelire? – kérdezte.
-Azt hiszem…. nem tudom… - mondtam, mert nem tudtam hirtelen mit válasszak. A bőség zavarában szenvedtem.

Lassan kezdtünk pukkadásig tele lenni. A reggeli közben nagyon sokat beszélgettünk, többnyire a gyerekkorunkról…  Megtudtam, hogy kiskora óta focizik. Bár ez meg is látszik az alkatán főleg az izmos lábain. Elmesélte, hogyan került el az X-Factorba és hogy nem jutott be mikor végül…  Na pont ennél a résznél pattantam fel, és szaladni kezdtem a búzamező közepéig. Louis utánam szaladt, mikor csökkentett a távolságból, nevetve még jobban szaladni kezdtem, de végül beért és rám vetemedett.


-Meg vagy! – karolt át hátulról és a földre zuhantunk.
-Jajjj… - nevettem.


Mikor megfordultam Louis alatt találtam magam. Ő csak mosolygott rám, amitől elvakított az agyamban növekvő rózsaszín ködöcske. Azt sem tudtam hol vagyok. Akkor ő közeledni kezdett felém, már majdnem elcsattant az első csókunk, mikor megszólalt a mobilom. Ijedtségembe lelöktem magamról Louist és megnéztem vajon ki zavar pont most. Niall volt az.
Még a szar is megállt bennem, úgy megrémültem. Hihetetlen, hogy már majdnem elfelejtettem a kis Írmanónat. Felálltam és megfelelő távolságig sétáltam ahol Louis már nem hall engem és felvettem a telefont.


-Hálu! – köszöntem.
-Szia, hercegnőm. Hogy vagy? Minden rendben?– kérdezte aggódva Niall.
-Remekül, csodálatos Franciaország! Nagyon kedvesek és segítőkészek itt az emberek. - ami persze hazugság volt - A legnagyobb biztonságban vagyok. És veled te jól vagy?– tudtam ezt kell válaszolnom, hogy megnyugodjon.
-Nem, borzasztóan hiányzol!  – mondta szomorúan.
-Te is nekem, de nemsokára látjuk egymást.
-Az maga lesz az örökké valóság.
-Most mennem kell, itt a taxii. – hazudtam, mikor Louis közeledett felém.
-Rendben van, vigyázz magadra és szeretlek!
-Én is, szia! – búcsúztam el tőle.


Mikor Louis odaért hozzám, nem kérdezősködött, ami jól esett, mert így tudom, hogy nem az a kíváncsiskodó fajta, hanem tiszteletben tartja mások magánéletét. Míg én telefonáltam ő összepakolta a pikniket és elindultunk vissza a hotelba. Estére viszont újabb meghívást kaptam, egy bálra. Kisestélyi, smink meg minden, ami kell! Már most izgatott vagyok, ugyanis még sosem vettem részt ilyen neves eseményen.

4 megjegyzés:

  1. Szidod magad, pedig semmi okod rá. Én szeretem, amit írsz, mert szerintem nagyon jó, és izgalmas. Úgyhogy csak AJÁNLANI tudom, hogy FOLYTASD mielőbb! Szeretlek! Nina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen az őszinte szavakat, és a biztatást! :)
      Igyekszem! Én is szeretlek és köszönöm még egyszer! xx

      Törlés
  2. Szerintem is rohadt jól írsz...és gyorsan kövit!!
    Figyi lenne egy ajánlatom...ha írsz e-mailt elmondom:))
    *Lily

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ohh... köszii, már nekikezdtem az újabb fejezetnek! :)
      Írtam! :) xx

      Törlés