Egy lány, öt csalódás 6/1

Hófödte csodálat

Boy at the airport

 A nevem Jessica Millor a kalandor, vagyis, hát a barátaim már csak így emlegetnek. 18 éves vagyok, amikor csak tehetem járom a világot. A kalandvágyam az, ami hajt engem, hogy elinduljak egy ismeretlen, számomra még felfedezetlen országba. Szebbnél szebb helyeken jártam már, tanulmányozva a hegyek meredek lejtőit, a síkságok vízre szomjazó pusztáit és a tengerek rejtelmes mélységét. Utazásaim során megismerkedtem a helyi kultúrákkal, szokásokkal és megannyi érdekes emberrel találkoztam. Mázlistának érzetem magam, hogy mindez megadatott nekem.

Az egyik télen történt meg velem, hogy nagyon beteg lettem és az orvosom egy külföldi utat javasolt a gyógyulásom érdekében, egyenesen Írország északi-keleti részére. Ez nem lett volna annyira rossz, csak az aggosztott, hogy az ottani napi csúcshőmérséklet aligha eléri a +3 fokot, de nem volt mit tenni, oda kellett utaznom.

Gyorsan haza is siettem orvosomtól, majd gyors jegyfoglalás után, bedobáltam a bőröndömbe a legmelegebb cuccaimat és kifosztottam a vészhelyzet esetére fenntartott széfemet. És ez márpedig vészhelyzet, mivel az egészségi állapotomról volt szó. Elindultam a repülőtérre, ami hamarosan fel is szállt. Pár órás viszonytagságos út után meg is érkeztem Belfastba. Még ki sem tettem a lábam az épületből, de már az ajtóban megcsapott a kemény hideg. Néhány perc hezitálás után kisiettem az utcára, hogy minél előbb taxit fogjak. Le is intettem egyet, majd a nehéz csomagokat ráncigálva beültem a kocsiba, egyszer csak egy férfi hang csendült fel mögöttem.

-Segíthetek? – kérdezte a férfi.

A hang irányába fordultam, mikor ijedtségembe hirtelen hátraugrottam és kiestem a taxiból a csúszós, hideg és fagyos betonra. Az ismeretlen alak kiugrott a kocsiból és a segítségemre sietett.

-Szóra sem érdemes – válaszoltam, de csak akkor pillantottam fel, mikor az idegen, a kezét nyújtotta. A férfi hang mögül egy helyes, szőke, jó testfelépítésű fiú mosolygott rám vissza, gyönyörű azúrkék szemekkel. – Hűűű – akaratlanul formáltam a számmal a szavakat. Olyan hirtelen történt minden, hogy gondolkodni sem volt időm, kicsúszott a számon a legelső értelmetlen mondat!
- Nekem is van fogszabályozóm! – mosolyogtam, majd mikor leesett, hogy miket is beszélek, zavarba jöttem és elpirultam. Hihetetlenül cikinek éreztem a helyzetet, magamba mérgelődtem, hogy hogyan szúrhatom el így az első találkozást.
Fantasztikus bemutatkozás volt Jess… remek vagy… gyorsan mentsd, ami még menthető.
-Szia, Jessica vagyok – nyújtottam kezed, amit ő elfogadott.

-Szia…ömm…én Niall.

Furcsa, mintha némi félelmet éreztem volna a hangjában mikor bemutatkozott, talán csak zavarban van, vagy ennyire rémisztő lennék, lehet azért néz ennyire? Mivel elég szótlannak bizonyul Niall, így én folytatom a beszélgetés.

-Figyelj ne haragudj, hogy beültem a taxiba, nem tudtam, hogy foglalt – magyarázkodtam.

-Semmi baj…- fogadta el bocsánatkérésemet –Talán, ha már így alakult mehetnénk együtt is nem?
-Jó lenne, de én még nem tudom merre induljak, el kellene jutnom ide. – mutattam meg a helyszínt a térképen amit az imént húztam elő a belső kabátzsebemből.
-Szanatórium? – megütközve nézett rá – Minek mész te oda?

Nem akartam, hogy bárki is megtudja, miért jöttem el ilyen messzire, és egyáltalán azt, hogy olyan betegséggel küzdöm amit ha nem keleznek meg is ölhet.

-Ömm..aaa..aa… Nagymamámhoz jöttem látogatóba. – válaszoltam gyorsan, hogy hihetően hangozzon, de nézéséből ítélve, nagyon is átlátott rajtam, és tudtam, hogy sejti az igazi okát utazásomnak.

-Hát jó… akkor is jöhetsz velem, mert a szüleim nem laknak messze a szanatóriumtól.

Meg sem várta, hogy belegyezzek a döntésébe, felkapta a csomagjaimat és berakta a csomagtartóba. Az út hosszú volt, és nagyon sokat beszélgettünk ezalatt az idő alatt. Hihetetlen de Niall közelében megfeledkeztem még a hidegről is, olyan nyugodtnak és biztonságban éreztem magam mellettem, mintha csak a bátyám lenne. Mikor megérkeztünk az uticélhoz, elbúcsúztunk egymástól, és fogalmam sem volt róla, hogy valaha látom-e még azokat a gyönyörű szemeket.

Niall szemszöge:

Mikor hazaértem, rögtön tárcsáztam a srácokat.

-Vas Happenin’? – ordított bele Zayn a telefonba.
-Na hallo. Képzeljétek srácok, mi történt ma velem… a legnagyobb dugóba keveredtem a reptéren, mikor egy lány kivágta a kocsiajtót és beszállt mellém a taxiba. Ráköszöntem, mire ő kiesett a kocsiból…
-Biztos megijedt tőled. – fakadt ki a telefonba Harry.

-Megfésülködtél te reggel? – folytatta Louis.
-Shh… had fejezze már be. – kérlelte a srácokat Liam.
-Szóval… kiesett a kocsiból, és én a segítségére siettem…
-Micsoda lovag. – ájuldozott a telefonba Zayn.
-A lány varázslatosan festett, akár egy hercegnő, szőke haja az arcába omlott, és a kék szemei csak úgy sugároztak a boldogságtól. Mikor bemutatkoztam neki, kicsit megrémültem… nem tudtam, mire számítsak, azt hittem el kezd majd sikoltozni és letépi róla még a ruhát is. De nem ismert fel, úgy tűnik nem találkozott még a bandánkkal. – mesélte Niall.
-Bírtad volna mi, ha letépi rólad a ruhákat?
-Nem Harry… nem bírtam volna, de szívesen találkoznék még vele a közeljövőben, de sajnos erre semmi lehetőség, ugyanis én hülye fejemmel el felejtettem elkérni a telefonszámát. Szóval lehet, hogy életemben először és utoljára láttam egy ilyen elragadó és bájos hölgyet mint Jessica.