Egy lány, öt csalódás 6/1

Hófödte csodálat

Snow White Night

Már lassan egy hete, hogy Írországban tartózkodtam, de most végre kiszabadulok a Szanatórium hotelének rabságából és snowboardozni megyek. El kezdtem hangolódni, a mered veszélyes lejtőkre és a nagy hótömegre, ami csak rám vár. Aznap különösen fagyosra fordult az idő, így hát rétegesen öltözködtem. Felülre került a piros kabátom és a szivárvány színben pompázó sapkából, sálból, kesztyűből álló, saját kézzel kötött téli szettem! Hümm… ha jobban belegondolok ez az, ami legjobban jellemez engem, a színek… elég színes egyéniség vagyok… Ez most mind egy… Alulra felvettem egy tarka hópihés és eléggé bélelt cicanacit valamint a 10centi magassággal megtoldott hupikék csizmámat. Úgy néztem ki, mint egy gyilkos jeti… Hahaha…

Miután elkészültem, kimentem hát a pályára és elindultam a legmeredekebb egyben nehezebb szakaszon. Ahogy siklottam lefelé, felszabadultnak éreztem magam, mintha újult erőre kaptam volna, csodálatos érzés volt. A következő pillanatban hirtelen megindult a boardom és irányíthatatlanná vált, már a hegy lábánál tartottam mikor becsúsztam a kasszánál tolongó tömegbe, és ledöntöttem a lábáról egy fiút. Az orrunk összeért, csak bámultam bele a kék íriszekbe. Eltoltam magam, hogy jobban szemügyre vethessem áldozatomat és a legnagyobb meglepetésemre az a fiú volt, akire a repülőtéren is rátörtem.

-Te? – nevetett bele az arcomba Niall.
-Ezt nem hiszem el… -csodálkoztam, miközben legördültem róla és felsegítettem.
-Még a végén kilapítasz engem… - kis szünetet tartott, míg végignézett rajtam – Mondjuk ennek kifejezetten örülök… - mondta miközben leporolta magáról a havat.

-Micsoda? – értetlenkedtem – Te annak örülsz, hogy még a végén kilapítalak? Mellesleg nincs olyan szerencséd, mert alig nyomok 56kilot. – karba fontam kezeimet és játszottam a sértődöttet.

-Nem dehogy, ne érts félre, csak örülök, hogy újra összefutottunk… - idegesen tördelte a kezeit, majd kibukott belőle a kérdés – Nem lenne kedved velem meginni egy kis forró csokit?

Nem számítottam  meghívásra, de udvariasan elfogadtam, így legalább nem egyedül unatkozom és száguldozom majd a gyilkos lejtőkön.

-Jó, legyen! Banánosat kérek!
-Komolyan mondod? Nekem is az a kedvencem. – mosolygott teli szájjal.

A csokizóhoz menet sokat beszélgettünk, megkaptam a piros mikulás lány és a Rudi rénszarvas becenevet, az utóbbit a hidegtől kipirult nózim miatt. Megtudtam, hogy Angliába lakik a barátai, és ő is sokat utazgat, akárcsak én. Meghívott az ottani lakásába, ha egyszer arra járok, már pedig fogok mert nekem is állandó lakhelyem van Holmes Chapel közelében.

Mire megérkeztünk a csokizóba már kezdett szürkülni az égbolt. A helységben lágy karácsonyi zene szólt, a falak vörös árnyalataiba öltöztek, a lámpák helyett kék színben pompázó sorégők függtek a boltívek mentén, az asztalon pedig 1-1 kis méretű lámpás égett. Nagyon hangulatos volt. Miután körülnéztünk helyet foglaltunk az egyik félre eső kis sarokba, ahonnan mindenre jól ráláttunk, de a kíváncsiskodó szemek elől mégis rejtve volt, és kikértük a banános forró csokikat.

-Hümm… Nagyon finom. - nyaltam meg a szám szélét. Ő viszont úgy bámult rám, mint egy gyémántokkal kirakott mikrofonra, vagy tudom is én mire. A szemei csillogtak és csak úgy itta minden egyes szavamat. Lehet, hogy még azt sem tűnt volna fel neki, ha a el kezdek mesélni a nagymamám liba fos színű literes bugyogólyáról. Egy kicsit kezdett zavarni, hogy csak én beszélek, ő meg csak halgat.
-Ömm… NIALL! – rángattam meg a kezét, mikor mát tényleg elfogyott a türelmem.

-Szerencsés fiú lehet – sóhajtott.

-Mi? Vagy ki? Mivan? – értetlenkedtem.

-Az a fiú aki birtokol téged.

-Jaa.. így már értem, de nincs barátom – mosolyogtam, majd gyors komor arckifejezésre váltottam – De amúgy sem vagyok holmi tárgy akit bárki is birtokolhat.

-Ne haragudj nem úgy értettem – simogatta meg az arcom, majd belekortyolt a forró csokijába – a múltkor megfeledkeztem valami fontos dologról.
-És pedig?
-Elfelejtettelek emlékeztetni téged, mennyire szépek a szemeid – mondta, majd közelebb húzódott hozzám, átkarolt és egy puszit nyomott a pirospozsgás orcámra.